2011.07.03. vasárnap
Nyomtatás

Tehetségműhely – kreativitásfejlesztő tréning

„Nem szükséges minden bennünk szunnyadó képességet tudatosítani, elég, ha használjuk ezeket.”
Tárjuk fel azokat a belső erőforrásokat, amelyek eddig rejtve maradtak előttünk, de léteznek!

2011. május 18-19-20-án a Mérei Ferenc Pedagógiai- és Pályaválasztási Tanácsadó Intézetben Tehetségműhely – kreativitásfejlesztő tréning címmel pályázati keretből (NTP-OKA-XXI-079) programsorozatot indítottunk. A résztvevők a Modell Divatiskola diákjai voltak, a programot vezető szakembercsoport pszichológusokból és művészpedagógusokból állt. A gyerekek 3 teljes napon keresztül, napi 8 órában dolgoztak együtt.
A csoportfoglalkozások célja a fiatalok személyiségének komplex fejlesztése volt, melynek során kiemelt szerepet kapott a flow-élmény megtapasztalása, a szükséglethierarchia megismerése, hatékony problémamegoldó eszközök kidolgozása, illetve ezek tudatos életvezetési alkalmazása, a tehetség jelenségköréhez tartozó adekvát ismeretek elsajátítása. Az egyének erős és gyenge oldalainak megismerése úgynevezett erőforrástérkép kialakításával történt, amelyben önjellemzés, gyakorlatok, visszajelzőkörök, tesztek, kérdőívek egyaránt szerepeltek. A program a személyiség, a kreativitás és a motiváció területei mellett hangsúlyosan kezelte a szociális készségek (különös tekintettel az együttműködés, konfliktuskezelés, kommunikációs készségek) fejlesztését is. Az alkalmazott gyakorlatok magukban foglalták a stressz oldásának lehetőséget, a stresszforrások, feszültségélmények azonosítását, illetve lehetőséget biztosítottak ezek egyéni feldolgozására is.
A program sajátélmény-hangsúlyú, kiscsoportos formában tréningtechnikai módszerekkel zajlott, mely a résztvevők számára lehetőséget biztosított az önmegvalósító személyiségfejlődésre, az ezt akadályozó és támogató tényezők azonosítására. A fiatalok elsajátíthattak adaptív, konstruktív, ugyanakkor a saját egyéni értékeiket, preferenciáikat képviselő működésmódokat is. E célok elérését segítette a közös gondolkodás, eszmecsere, mely a biztonságos keretek között teremtett szituációk együttes átélésével, feldolgozásával történt. Mindez játékok, helyzetgyakorlatok, egyéni és csoportos feladatok, közös alkotások, beszélgetések folyamataiból épült fel.
A tréning első két napja fő feladatának tekintette az erősségek, jól működő képességek és készségek azonosítását, tudatosítását annak érdekében, hogy a résztvevők jövőjüket céltudatosabban tervezhessék, a hivatás- és foglalkozás-választás sikeresebben történjék.
A tehetségfejlesztés sokféle, hiszen minden egyes tanuló személyisége egyedi és megismételhetetlen. A tehetség összetevőinek legfontosabb jellemzői közül a következőkre koncentrált a tréning:

  • elvont gondolkodás, fogalomalkotás, kombinációkészség,
  • jó memória és beszédkészség,
  • speciális képességek (pl.: pszicho-motoros, rajzolás, alkotás),
  • alkalmazkodóképesség, új helyzetekben történő rugalmas váltás,
  • kritikus, független gondolkodás.

Kreativitás:

  • gördülékeny, rugalmas és eredeti gondolkodás,
  • ötletgazdagság, szokatlan feladat- és helyzetmegoldások,
  • az új, különös, akár irracionális gondolatok, alkotások, tevékenységek iránti fogékonyság,
  • kíváncsiság, merészség, szellemi játékosság, kockázatvállalás,
  • a bizonytalan helyzetek toleranciája, humorérzék.

A tréning céljai:

  • a verbális és vizuális képességek tudatosítása,
  • a résztvevők tudják azonosítani saját és mások erősségeit és gyengeségeit, megtapasztalhatják, milyen személyes tulajdonságaik segítik elő, illetve hátráltatják a csoport működését, és gyakorolják a befolyásoló készségüket,

  • nézőpontváltás, aktív figyelem fejlesztése, ráhangolódás a társra, a kommunikáció erősítése, az együttműködés megalapozása, követés-vezetés élményének megtapasztalása,

  • egymás szignáljainak vétele, értelmezése, a benyomáskeltés elemei,

  • az összhang, a bizalmi kapcsolat megteremtésének képességének kialakítása, empátia fejlesztése,

  • problémamegoldás fejlesztése,
  • az együttműködésből fakadó pozitív élmények átélése, a konfliktusok pozitív oldalának tudatosítása,

  • saját konfliktusstílus megismerése, önismeret-fejlesztés, a résztvevők rávilágítanak saját konfliktusmagatartásukra,

  • az együttműködés megélése, a sikertelenség kezelése,
  • a résztvevők egyéni kommunikációs stílusának azonosítása, a fejlesztendő területek meghatározása, önismeret fejlesztése,

  • felhívni a figyelmet a beszélgetésekben rejlő nyílt és rejtett aspektusokra; aktív figyelés.

Mivel a megtanult ismeretek csak a tevékenység keretében érhetők tetten, fontos visszajelentés a hallgatók felől az a képesség, hogy alkalmazni tudják a tudásukat, tapasztalataikat, ismereteiket a gyakorlatban. Számos feltételnek kell ahhoz teljesülnie, hogy az emberek új képességekre tegyenek szert, először is akarniuk kell tanulni, úgy kell tekinteniük a megszerzendő tudásra, mint aminek az értelmét látják, és amiért megéri energiát áldozni. A csoportok minden tekintetben megfeleltek a motiváció követelményeinek. Az erősségeiket, kompetenciáikat egy más, nem iskolai szintű oldaláról ismerték meg, s sikeresen tudták alkalmazni a gyakorlatok során. Ezek gyakorlatok oldott hangulatúak voltak, lehetett nevetni, humort belevinni.
A résztvevők tréningértékelő beszámolóiból kitűnik, hogy a szervezettség, tárgyi feltételek, körülmények, a tréning nyelvezete, szinte maximális minősítést kapott, a célok tekintetében az önismeret fejlesztése megvalósult, saját aktivitásukat még fejlesztendő területként jelölték meg.
A képzés során szemléletük formálódott, a problémákat, konfliktusokat más szemszögből is meg tudják ítélni, nem csupán érzelmi alapon. A közösség építése, a csapattá formálódás sikeresen megvalósult, megtapasztalhatták a társas tőke előnyeit, pozitív hatásait, az interakció és az egymás iránti bizalom fejlődött.
A nyitottságot, az egymás iránti érdeklődés felkeltését nagyra értékelték a résztvevők, a kiscsoportos együttlét sokkal bensőségesebb, gátlásoktól mentes megnyilatkozásokat tett lehetővé, az összhang, egymásra hangolódás szinte észrevétlenül megtörtént. Mindenki elmondhatta a véleményét, és azt érdeklődéssel fogadták mások. Ha arra volt szükség, remekül együtt tudtak működni. Egy tréning csak akkor működik, ha a résztvevők kellő lelkesedéssel és aktivitással állnak hozzá, ebben a csoportban ez megtörtént, a hangulat közvetlen volt.
Az erősségek már ismert, illetve eddig ismeretlen vetületei felszínre kerültek, tudatosultak, megélhették ennek az érzésnek nagyszerűségét, motiváló erejét, a feladatok is nagymértékben elősegítették ezt.
Az önbizalom növelése, a megerősítések adása folyamatos kívánalom a résztvevők között, a tolerancia, az egymásra figyelés, az érzelmek megfelelő kezelése a tanult technikák aktív hétköznapi alkalmazásával eredményesen hozzájárulhat a sikeres társas kapcsolatok kialakításához, a jövő tudatos építéséhez. A tanultakat folyamatosan élénken tartva az élet legtöbb területén fel tudják használni, tudatosabban élhetik a mindennapjaikat.
A tematikus felépítés szerint először az egyes blokkok elméleti bevezetőit hallhatták a tanulók, majd a gyakorlati kipróbálás következett. A könnyed, játékos elsajátítási mód alkalmat adott arra, hogy megtanultak tanulni saját viselkedésükből, szét tudták választani az észlelt információt az értelmezéstől. Illetve képesek voltak olyan érzékszervi csatornákra alapozott visszajelzéseket adni másoknak, amely elősegíti az ő tanulásukat is.
A bevezető beszélgetés után sikerült hamar kialakítani a megfelelő összhangot, kapcsolatot a csoporttal, s a tanulóknak egymás között is. Ezután már könnyű volt megvalósítani a közös célokat. Nyitottak voltak mind a tréner, mind pedig egymás felé. A kis csoportlétszám megkönnyítette a gyakorlatok összehangolását, bemutatását. Az egymás iránti tolerancia, megértés, meghallgatás képessége érvényesült a csoportfolyamatban.
A tanulók hozzáállása a gyakorlatokhoz nagyon pozitív és érdeklődő volt, élvezettel hallgatták az új ismereteket, majd átvitték, adaptálták azt az egyes helyzetgyakorlatokban. Aktívan szerepeltek, kiálltak társaik elé a bemutatás során. A meghatározott feladatban figyelve a tanulók viselkedését eredményesnek értékelhető az új módszerek, technikák elsajátítása. A tanulás bizonyítéka a gondolkodásban és a cselekedetekben bekövetkezett változás. A csoportok beszámolója alapján nem csupán a tréningen használták a megismert információkat, hanem kilépve a teremből, a tréninghelyzeten kívül, egymással, egymáson is kipróbálták még egyszer.
Jó hangulattal, tapssal, jóleső érzésekkel zárult az első két nap.

A projekt harmadik napja elsősorban a tehetséggondozás fejlesztésére irányult, továbbá a kortárs művészet eszközrendszerének, technikáinak megismerését tűzte ki céljául. A diákoknak feladatukban a konfliktus, a tolerancia, az empátia, a szociális érzékenység témaköreit kellett megjelentetniük, interpretálniuk a vizuális kultúrába. Mivel a kortárs művészetet alkotási folyamatában, technikáiban jelentősen befolyásolják a társadalmi és kulturális problémák, ezért a feldolgozandó feladatban, az anyagminőségek koncepciójában az újrahasznosítás állt – mindenféle papír, műanyag, textil és bőrhulladék.
A kiválasztott diákok mindannyian eltérő életkorral és szakmai besorolással rendelkeztek (textilrajzoló és modellező asszisztens, díszlet és jelmeztervező asszisztens képzésekből), közös bennük a kiemelkedő motiválhatóságuk és a fővárosi versenyeken való, kitűnő szereplésük volt (rajz, műelemző, számítógépes képalkotó versenyek).
A foglalkozások alatt, a diákok megismerték a feladathoz kapcsolódó művészettörténeti, kulturális hátteret, egy rövid, képekkel illusztrált előadás formájában, majd a saját gyűjtőmunkájuk és kreatív ötleteik alapján, megtervezték egy csoportosan összeállítható háromdimenziós tárgy koncepcióját, amelyet a nap során, valóságos méretben elkészítettek és bemutattak, majd értékelték egymás, és koordinátoraik munkáját. A csoport által tervezett buszmegálló egy olyan kortárs, recycling anyagokból létrehozott, funkcionális köztéri alkotás lett, amelyben a felhasznált anyagok jellege és a mű minősége egyaránt tükrözik a projekt központi tematikáját, és amelyben ezek mellett fontos a használhatóság és a vizuális megjelenítés is. Terveik között szerepel a későbbiekben egy akcióművészeti projekttel való összekötés is, ahol a valóságos helyzetben „tesztelnék” köztéri alkotásukat.
A foglakozás során szembetűnő volt a diákok csapatban való, nagyon jó együttműködő képessége, empátiája, egymás segítése, a feladatok megszervezése, részfeladatok felosztása. Kreatív elképzeléseiket, könnyen, gyorsan tudták megfogalmazni, az adott inspirációs elemeket választékosan használták fel. Kiemelkedő volt az újrahasznosítás során a tervezői koncepciójuk, az improvizációs képességük. A munkafolyamatokat jól átgondolták, szervezetten, ütemezetten dolgoztak, környezetükre és egymásra is odafigyeltek, a kisebb gyártási fennakadásoknál közösen átbeszélték a problémát és úgy haladtak tovább.
Nap végi értékelésükből kitűnt, hogy jól érezték magukat a 3 napos projekt alatt és szívesen vennének részt ismét hasonló feladatokban.

A Mérei Intézet programot szervező munkatársai ezúton is szeretnék megköszönni a megvalósításban együttműködő Bojtor Lucia Zsuzsanna és Szabó Ágnes trénerek, Dóczi Krisztina művésztanár, valamint a résztvevő diákok munkáját.